|
|
|
Tiazolodindionok szerepe a 2-es típusú diabetes kezelésében
Dr. Hídvégi Tibor
|
|
Modern világunkban az elhízás és 2-es típusú diabetes robbanásszerű terjedése jelenti az egyik legnagyobb kihívást a fejlődő, valamint fejlett országok népessége és egészségügyi szolgálata számára. A cukorbetegség szövődményeinek kezelése jelentős költségtöbblettel jár, ugyanakkor sem a lakosság, sem a politikai döntéshozók nincsenek tudatában a betegséggel együttjáró cardio és cerebrovascularis halálozás megnövekedett kockázatának. Fentiek miatt fontos a korai diagnózis, és korrekt kezelés. Az időskori típusú diabetes és a metabolikus szindroma tüneteinek megjelenése serdülő és ifjúkorban jelzi e pandémiát. Reaven postulálta először hypothesisét az inzulin rezisztenciáról a kórkép pathogenesisében. A modern kezelési eljárások a béta sejt kóros inzulin elválasztásának kezelése mellett az inzulin rezisztencia csökkentésére irányulnak. A tiazolodindionok csoportjába tartozó készítmények a diabetes per os terápiájában ígéretes szereknek bizonyulnak. Csökkentik az inzulin rezisztenciát, növelik a glukóz inzulinfüggő eloszlását és csökkentik a májból a glukóz kóros kiáramlását. Hatásmechanizmusuk teljes egészében nem tisztázott, de ismert, hogy a nuclear receptorok csoportjába tartozó peroxisoma proliferátor aktivált receptorának gamma szubtípusához ( PPAR g ) történő kötődés és aktiváció útján fejtik ki hatásukat. E receptorok felelősek a preadipocyták differenciálódásáért és a perifériás szövetekben történő inzulin mediált glukóz felvételében szerepet játszó gének transzkripciójáért. Az előadásban a gyógyszerkészítmények bevezetése utáni tapasztalatokat követően részletesen taglaljuk a terápia kedvező anyagcserehatásai mellett a mellékhatások formáit és jelentőségét a mindennapi klinikai gyakorlat számára. Végül a hazánkban jelenleg regisztrált és gyógyszertári forgalomban kapható készítmény ( Avandia ) ismertetésére kerül sor.
|
|
|
