|
|
|
|
Hypertónia és kezelése metabolikus x - szindrómában
Prof. Dr. Jermendy György
|
A diabetes mellitus gyakran szövődik hypertoniával. 1-es tipusú diabetesben a hypertonia a nephropathia diabetica tünetegyüttesén belül észlelhető, 2-es tipusú diabetesben a hypertonia általában a metabolikus x - szindróma egyik tagjaként van jelen. Nephropatia diabetica azonban a 2-es tipusú diabetesben is kialakulhat.
A nephropathia diabetica klinikai fogalom, amely a GFR csökkenését, a perzisztáció albuminuria jelenlétét és a vérnyomás növekedését foglalja magában. Az albuminuria kórfejlődésében három stádium különíthető el: normo - , micro - és macroalbuminuria. A microalbuminuria stádiuma (albuminürítés 20-200 mg/min vagy 30-300 mg/die) kiemelt jelentőségű, mert ekkor megfelelő kezeléssel a nephropathia diabetica progressziója feltartózható. A macroalbuminuria jelenléte már arra utal, hogy a veseelégedetlenségig tartó progresszió terápiás eszközökkel csak lassítható, de fel nem tartóztatható. Nephropathia diabetica esetén a terápisás lehetőségek többirányúak. Kiemelt szerepe van a közel-normoglykaemia tartós biztosításának. A korrect antihyperglykaemiás kezelés. Hypertonia esetén az anti hypertensiv kezelés szükségessége nyilvánvaló, de ma indokoltnak tartjuk az antihypertensiv kezelés megkezdését a microalbuminuria jelenlétekor akkor is, ha a vérnyomás nem magas. Az antihypertensiv kezelés céljaként törekedni kell a 140/90, ideális esetben a 130/85 Hgmm elérésére.
2-es tipusú diabetesben a hypertonia kialakulása a metabolikus x-szindróma koncepciója szerint értelmezhető. E szerint a gyakori tünetek (glukoz-intolerancia, atherogen diszlipidaemia, hypertonia és centrális tipusú elhízás) együttes előfordulásának hátterében inzulin-rezisztencia és következményes hyperinsulinismus húzódik meg. A hypertónia létrejöttét a hyperinsulinismus okozta Na-reabszorpció fokozódás, a sympathicus tónusfokozás következtében kialakuló perifériás vasoconstrictio és percvolumen-növekedés magyarázza. Hazai adatok szerint az alapellátásban nyilvántartott 2-es tipusú cukorbetegek 73 %-a az egyidejű hypertonia miatt is kezelésben részesül.
Az antihypertensiv szerek közül mindenképpen helyes olyan hatástani csoportba tartozó szert választani, amely a szénhidrát-anyagcsere zavara vonatkozásában semleges (vagy előnyös), a hyperinsulinusmust és a dyslipidaemiát nem rontja (vagy javítja), a sympathicus tónusfokozódást előnyösen befolyásolja és így összeségében az insulin-sensitivitást növeli (vagy az insulin-resistentiát csökkenti). Megfelelő antihypertensiv kezeléssel nemcsak a klasszikus célszerv-károsodások kockázata csökkenthető , hanem diabetesben a specifikus microangiopathiás szövődmények, elsősorban a nephropathia diabetica kialakulása és progressziója is visszaszorítható. A cukorbetegséghez társuló hypertonia kezelésében kiemelt szerepe van az ACE-gátlóknak. Ma már hosszú hatástartalmú, napjában egyszer odaadó ACE-gátlót célszerű választani a tartós kezelés céljára. A többi hatástani csoport között metabolikus x-szindrómában feigyelmet érdemelnek az alfa-adrenerg blokkoló szerek. Egyes esetekben más hatástani csoportokba tartozó szerek adása is indokolt lehet. Újabban a különböző hatástani csoportok kombinációjának előnyeire mutatnak rá.
|
|
|
